Bedekker WebTv Hungary

 

E csodálatos városba 1987-ben jutottam el először. Főiskolai professzorom, később atyai barátom Hegedűs Géza író javasolta az olaszországi körutamat. Azt monda: “Péter! Már bebarangoltad szinte az egész világot. És még nem jártál Itáliában! Itt az ideje, hogy pótold ezt a hiányosságot!” Így került sor, hogy egy mai szemmel nagyon kedvezményes árú autóbuszos körút első állomásaként futottunk be a Piazza Roma nevű térre. Ahonnan már a híres Canal Grande-n vaporettóval hajóztunk tovább a szálláshelyünk felé. Akkor tanultam meg, hogy az egyes számú járatra kell ülni, mert ez mindenhol kiköt, így aztán van módunk páholyból csodálni Velence pompáját. Első utamat számos követte, ezekről szólnak beszámolóim.

Verona és a Piazza delle  Erbe vásári forgataga. A köré épült  házak falait freskók díszítik. Egyiken  ott magasodik a Szt. Márk szobor, közepén az elmaradhatatlan piaci szökőkút. . Verona a helyszíne Shakespeare drámájának,  a Rómeó és Júliának. A központban nézhető meg Capuleték háza. A falakon millió grafiti, hiszen a szélrózsa minden irányából ide özönlő turisták  zöme névjegyével akarja tanúsítani, hogy ő is felpillantott a világ leghíresebb erkélyére. Verona folyóparti város. Az Adige kanyarogva szeli ketté, fontos hídja a Ponte Scaligero. Számos építészeti emlékén kívül Verona igazi hírnevét a fesztiválokat befogadó Arénának köszönheti. Tömbje kívülről is impozánsan  uralja a teret, ám igazi monumentalitását csak belülről mutatja meg.

A Dolomitok fővárosa, Cortina d'Ampezzo  1211 méter magasan fekszik. A város a hegyen épült, mégis hágókon, kanyargó szerpentineken kell leereszkedni ehhez a magaslati üdülőhelyhez. Az olasz mesterek ide is egy talián városközpontot álmodtak. A centrumban, sétálóutcák találkozásánál áll a Piazza azaz a Főtér. Hangulatát a majdnem nyolcvan méter magas tornyú plébániatemplom uralja. Télen bármerre is indul a vendég sípályákba botlik. De van itt síugró sánc, nyáron is működő korcsolyapálya, hogy a merész kanyarokkal megtűzdelt bob pályáról ne is beszéljünk. Tavasztól őszig a kirándulókat, hegymászókat a vadregényes táj csalogatja. Az igazán ínyenc síelők, akik még a pénztárcájukat is kímélik, a Gardena - völgy felé veszik az irányt.

A Marmolada gleccser 3340 méter magas csúcsára felvonóval vágunk neki.  Az utazás nem mindennapi élmény. A Dolomitok nevét nem egy olasz, hanem egy francia, geológiai leírásokat készítő ember lakóhelyéről kapta. Mindez az ezerhétszázas évek végén történt. Eredetileg  ezek a hegycsúcsok 5 - 6 ezer méter magasak volt. A Marmolada gleccser végállomásán a szemlélődő kezet foghat a felhőkkel. Ha szép az idő olyan fenséges körpanoráma tárul a szerencsés látogató szeme elé, hogy az párját ritkítja. Aki csak koca talpas utas itt, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy egyedül van a metsző hidegben. Csoporttársai lécet csatolva eltűntek a csúcsról, alakjuk már csak kis ide - oda imbolygó fekete pontocskának tűnik , odalent a meredek hegyoldalon.

Garda tó vízfelületének teljes hossza több mint ötven kilométer, a legnagyobb mélysége meghaladja a háromszáz métert. Az északi, a legkeskenyebb részén, nem több a két part közötti távolság 4-5 kilométernél. Első állomásunk Riva, a tó fővárosa. Azt mondják róla, építész elemzők, hogy itt keveredik az ide felkúszó és ide kiható olasz és osztrák stílus.  Ahol megszálltunk az egy kedves és nagy múltú település, Limone. Mi elneveztük Citrom falvának!  Malcesine a tó keleti partjának egyik leglátogatottabb települése. A Scaligeri-vár uralja látképét, mint ahogy hosszú évszázadokig felügyelte az itt élők békéjét is.  Persze mint minden rendes tóparti helyen, a főszerep itt is a kikötőé. Ide érkeznek és innen indulnak a kiránduló hajók.

Utazási reflexsziók

Élményekkel telve visszaérkezünk otthonunkba, kiömlesztjük kézitáskánkból a temérdek elkattintgatott filmtekercset, a felvételekkel teletömött videokazettákat, melyek arra hivatottak, hogy segítsenek feleleveníteni a látottakat, az átélt kalandokat. A hivatásos utazó aztán a számítógép képernyője előtt  próbálja szavakba önteni azt, amit sokszor talán elmondani nem is lehet. Mégis megpróbálkozik, de megpróbálkoznak ezzel sokan, hogy továbbadják mindazt,  amivel több és gazdagabb lett az életük. Az útirajzok írása, bizony évszázados hagyomány!

Ahogy minden életünkben, úgy a fotós és videós technikai is roham sebesen fejlődik változik. Az 2002-2004 között készült felvételek rögzítési módja már a múlt ködébe vész. A perforált filmszalagot, az egyre töpörödő videós mágneses tekercsek helyét átvették a parányi memória kártyák. Szerencsére a turisztikai forgószínpadon szereplő tájak és városok arculata változik ugyan, de lakói igyekszenek minden fontos emléket átmenteni a mának és a jövőnek.

Most a világ egyik legszebb és leggazdagabb vidékére, Észak - Olaszország néhány olyan pontjára kalauzolom el Önt, kedves Nézőm, amiről én  egy bíráló megjegyzést  sem hallottam még életemben.

A könyvespolcomon gyerekkorom óta őrzök egy könyvet, mely a nagy sikerű Világjárók sorozatának olyan darabja, amit lomtalanításkor nem vittem el az antikváriushoz. Az írója Benedek István, aki a múlt század harmincas éveiben az Alpokban kerékpáron kalandozó két magyar hegymászó fiatalember történetét meséli el. Ebben az útleírásban szerepel maga az író is, aki harmadikként, mint kényelmes autós, éli meg a sok-sok izgalmas, a fiúkkal közös kalandot. A több nyarat is átívelő epizódok sora talán izgalmasabb mint egy írói fantázia által szült regény. Nekünk az ötvenes - hatvanas években ezek az írások adták meg a világ bebarangolásának lehetőségét. Hiszen akkor nem is álmodhattunk arról, hogy eljön az az idő amikor ha kedvünk támad, és van egy kis pénzünk is hozzá, nekivághatunk, hogy felfedezzük Európát. És lám, ott állhattam a regényben is szereplő Garda tó,  eredetiben láttam a könyv megsárgult lapjáról  rám tekintő Malcesinét. Bejártam - ugyan nem kerékpáron- a könyv hőseinek útját, nyomukba szegődtem Veronában,  vaporettóztam a Canale Granden Velencében. És ha nem is gyalogszerrel mint ők,  de feljutottam a Marmoláda gleccsere. A Dolomitokban, mint egy gyerekkori visszatérő álom vártam, hogy a kanyargó hegyi úton tolja felfelé a kerékpárját a Kisember és az Öreg. Mindeközben Benedek István egy oldtimer autón megelőzi őket, és kiinteget a volánja mellől. Jó utat kíván nekik is és nekem is, az új évezred utazójának.

Vissza a Bedekker WebTv Hungary nyitó oldalára!

A Bedekker WebTv Hungary előállítója és kiadója a BTTV Műsorgyártó Alkotóközösség

© 2012

Minden jog fenntartva!

További filmeket Velencéről:

Vaporettóval a Szent Márk térre, A Szent Márk tér, Ismeretlen utakon,  A Rialto és környéke,

Gondolák és gondolások,  Karneváli hangulatban, A Karnevál,  Viszlát Venice

Az én Velencém sorozat Click